art-terapia.hu

Rohanás, tolongás, beérkezik a metró. Az emberek felszállnak, elhelyezkednek. Vannak, akik újságjukba mélyednek, mások a semmibe bámulnak, vagy figyelnek valamit. Én figyelek, mindig történik valami...

Az imént felszállt egy csavargó külsejű férfi, szakadt, mocskos melegítőnadrágban, a haja csomókban lóg, karjain sok-sok nylon szatyor lóg, viselkedése feltűnő. Mielőtt leülne, lábával megpiszkál valamit a földön, amit mi nem látunk, csak ő látja. Majd elhelyezkedik az ülésen, egyik kezével a nylon szatyrokat támasztja, a másikban néhány újságot szorongat. Lapozná az újságot, de a szatyrok eldőlnek. Fél kézzel igazgatja, cibálja őket. Újra olvasni kezd. A szatyrok megint eldőlnek. Ideges kapkodás, magában mormog, talán káromkodik. Zavarják a kutató tekintetek.

„Nem létezik szabálygyűjtemény, amely biztosan megóv attól, hogy nevelési hibákat kövess el és ha mégis szakvéleményt kérsz a gyerekeddel kapcsolatban, nagy óvatossággal kell meghallgatnod. Azonban az a tapasztalatunk, hogy azok a szülők, akik következetesen próbálják mélyen megismerni gyereküket, sok eredménytelen próbálkozást tudnak megspórolni. A hiba, amit elkövethetsz, az hogy engeded az aggodalmat beavatkozni a gyermekeddel való kapcsolatodba… A spirituális gyereknevelés alaptörvénye: ismerd meg a gyermeked. Ha megismered, megnyugszol. A megismerés tapasztalatból: hallásból és látásból kell, hogy fakadjon, nem pedig döntésből, osztályozásból, kategorizálásból… A tisztánlátás  és aztán cselekvés helyett, a szülők megpróbálják a helyzetet analizálni és a hibát megtalálni. Ahelyett, hogy a szívükkel konzultálnának, hagyják, hogy más emberek véleménye és álláspontja irányítsa őket…”

(Hugh és Gayle Prather: Spirituális gyereknevelés)

4-6 fős csoportban működik a terápia. Van egy biztonságos, állandó  helyünk, ahol lehetőség van az elkülönülésre, de arra is, hogy választhasson a gyermek különféle technikák között, illetve legyen hely mozgásra is, valamint a gyerekek kiszakadjanak a mindennapi megszokott környezetükből.

A csoport vezetője én vagyok.Törekszem a feltétel nélküli elfogadásra, szeretetre. Olyan légkört próbálok teremteni, ahol a gyerekek szívesen festenek, játszanak, szívesen osztják meg örömüket, bánatukat másokkal–velünk. Arra nevelem őket, hogy mindegyik alkotás szép valamiért, és mindenkinek más tetszik, hiszen nem vagyunk egyformák. Mintát adok a pozitív véleményalkotásra.  Gyengéden terelgetem őket, néha háttérbe húzódom, néha jobban kezembe veszem az irányítást. Próbálok alkalmazkodni a csoport igényeihez is.