1985-ben végeztem a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán pszichopedagógia-oligofrénpedagógia szakon. A festés-rajzolás- kézműves tevékenységek mindig is közel álltak hozzám. Gyógypedagógusként enyhén sérült tanulókkal foglalkoztam, és fejlesztő foglalkozásokat tartottam diszlexiás és egyéb problémákkal küzdő, vagy magatartászavaros tanulóknak.

Azt már nagyon hamar felismertem, hogy ezeknek a gyerekeknek a kézműves tevékenységek jelentik a sikerélményt, hiszen a tanulásban akadályozottak. Agyagoztam, batikoltam velük, szőttünk-fontunk, tűzzománcoztunk, népi mesterségeket tanultunk közösen. Szerencsémre mindkét munkahelyemen örömmel testálták rám a kézművességeket, így én mindig azt csináltam, amit szerettem.

Az írás is a hobbim volt, elvégeztem egy magyar nyelv-és irodalom szakot az ELTÉ-n. Közben Pomázra költöztem, és munkahelyet váltottam, ahol egy általános iskola keretei között foglakoztam a sérült tanulókkal, akik itt egy tagozatot alkotnak. Létrehoztam egy iskolaújságot, ahol a tanulók teret kaptak, hogy bemutatkozhassanak, és a tanulásban akadályozott tanulóim csodálatos illusztrációkat készítettek.

Egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan lehet kifejezetten terápiás céllal alkalmazni a képzőművészetet, és minden vágyam az volt, hogy ezt tanulhassam.

Mivel nincsenek véletlenek, éppen akkor lett lehetőségem egy 120 órás továbbképzésen részt vennem, ahol megismerkedhettem a terápia fortélyaival. Ez a tanfolyam nagyon előrelendített a munkámban.

2006. óta terápiás foglalkozásokat tartok Pomázon a Sashegyi Sándor Általános Iskolában, először enyhén sérült tanulóknak, majd tanulási zavaros tanulóknak. Több mint negyedszázados gyógypedagógiai tapasztalat van mögöttem, folyamatosan éneket, rajzot, technikát, kézművességeket tanítottam, kísérleteztem, az utóbbi 17 évben a  gyermekek fejlődését az első osztálytól a nyolcadik osztályig nyomon tudtam követni, mivel én tanítottam ezeket a tárgyakat. Fontos volt számomra a zene, a ritmus, a mozgás is.

Hiszem, hogy a művészetek összefüggnek, összekapcsolódnak egymással, és az biztos, hogy bármelyik ágával kerül kapcsolatba az ember, az jobbá, szebbé teszi az életét.

Egervári Lilla